könyvkötő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

könyv +‎ kötő

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøɲfkøtøː]
  • Hyphenation: könyv‧kö‧tő

Noun[edit]

könyvkötő ‎(plural könyvkötők)

  1. bookbinder

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative könyvkötő könyvkötők
accusative könyvkötőt könyvkötőket
dative könyvkötőnek könyvkötőknek
instrumental könyvkötővel könyvkötőkkel
causal-final könyvkötőért könyvkötőkért
translative könyvkötővé könyvkötőkké
terminative könyvkötőig könyvkötőkig
essive-formal könyvkötőként könyvkötőkként
essive-modal
inessive könyvkötőben könyvkötőkben
superessive könyvkötőn könyvkötőkön
adessive könyvkötőnél könyvkötőknél
illative könyvkötőbe könyvkötőkbe
sublative könyvkötőre könyvkötőkre
allative könyvkötőhöz könyvkötőkhöz
elative könyvkötőből könyvkötőkből
delative könyvkötőről könyvkötőkről
ablative könyvkötőtől könyvkötőktől
Possessive forms of könyvkötő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. könyvkötőm könyvkötőim
2nd person sing. könyvkötőd könyvkötőid
3rd person sing. könyvkötője könyvkötői
1st person plural könyvkötőnk könyvkötőink
2nd person plural könyvkötőtök könyvkötőitek
3rd person plural könyvkötőjük könyvkötőik

Related terms[edit]