kötőjel

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kötő +‎ jel

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈkøtøːjɛl/
  • Hyphenation: kö‧tő‧jel

Noun[edit]

kötőjel ‎(plural kötőjelek)

  1. hyphen

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kötőjel kötőjelek
accusative kötőjelet kötőjeleket
dative kötőjelnek kötőjeleknek
instrumental kötőjellel kötőjelekkel
causal-final kötőjelért kötőjelekért
translative kötőjellé kötőjelekké
terminative kötőjelig kötőjelekig
essive-formal kötőjelként kötőjelekként
essive-modal
inessive kötőjelben kötőjelekben
superessive kötőjelen kötőjeleken
adessive kötőjelnél kötőjeleknél
illative kötőjelbe kötőjelekbe
sublative kötőjelre kötőjelekre
allative kötőjelhez kötőjelekhez
elative kötőjelből kötőjelekből
delative kötőjelről kötőjelekről
ablative kötőjeltől kötőjelektől
Possessive forms of kötőjel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötőjelem kötőjeleim
2nd person sing. kötőjeled kötőjeleid
3rd person sing. kötőjele kötőjelei
1st person plural kötőjelünk kötőjeleink
2nd person plural kötőjeletek kötőjeleitek
3rd person plural kötőjelük kötőjeleik