jel

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: jěł

English[edit]

Etymology[edit]

Clipping of jealous

Pronunciation[edit]

Adjective[edit]

jel ‎(comparative more jel, superlative most jel)

  1. (Britain, slang) jealous

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the same Proto-Uralic *jelkä ‎(trace) as Finnish jälki and Estonian jälg.

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

jel ‎(plural jelek)

  1. sign

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jel jelek
accusative jelet jeleket
dative jelnek jeleknek
instrumental jellel jelekkel
causal-final jelért jelekért
translative jellé jelekké
terminative jelig jelekig
essive-formal jelként jelekként
essive-modal
inessive jelben jelekben
superessive jelen jeleken
adessive jelnél jeleknél
illative jelbe jelekbe
sublative jelre jelekre
allative jelhez jelekhez
elative jelből jelekből
delative jelről jelekről
ablative jeltől jelektől
Possessive forms of jel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jelem jeleim
2nd person sing. jeled jeleid
3rd person sing. jele jelei
1st person plural jelünk jeleink
2nd person plural jeletek jeleitek
3rd person plural jelük jeleik

Derived terms[edit]


Latvian[edit]

Adverb[edit]

jel

  1. do (imperative)

Livonian[edit]

Verb[edit]

jel

  1. 1st person singular negative form of jellõ
  2. 2nd person singular negative form of jellõ
  3. 3rd person singular negative form of jellõ

Lojban[edit]

Rafsi[edit]

jel

  1. rafsi of jelca.

Mopan Maya[edit]

Noun[edit]

jel

  1. substitute, successor, replacement

References[edit]

  • Hofling, Charles Andrew (2011). Mopan Maya–Spanish–English Dictionary, University of Utah Press.

Old French[edit]

Alternative forms[edit]

Contraction[edit]

jel

  1. Contraction of je + le (I [] it)
    • 12th Century, Unknown, Raoul de Cambrai:
      « Jel vuel savoir, » ce dist li sor Gr.
      « Jel vous dirai, » B. li respondi.