zárójel

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

záró +‎ jel

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈzaːroːjɛl]
  • Hyphenation: zá‧ró‧jel

Noun[edit]

zárójel (plural zárójelek)

  1. parenthesis

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative zárójel zárójelek
accusative zárójelt zárójeleket
dative zárójelnek zárójeleknek
instrumental zárójellel zárójelekkel
causal-final zárójelért zárójelekért
translative zárójellé zárójelekké
terminative zárójelig zárójelekig
essive-formal zárójelként zárójelekként
essive-modal
inessive zárójelben zárójelekben
superessive zárójelen zárójeleken
adessive zárójelnél zárójeleknél
illative zárójelbe zárójelekbe
sublative zárójelre zárójelekre
allative zárójelhez zárójelekhez
elative zárójelből zárójelekből
delative zárójelről zárójelekről
ablative zárójeltől zárójelektől
Possessive forms of zárójel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. zárójelem zárójeleim
2nd person sing. zárójeled zárójeleid
3rd person sing. zárójele zárójelei
1st person plural zárójelünk zárójeleink
2nd person plural zárójeletek zárójeleitek
3rd person plural zárójelük zárójeleik