személyjel

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

személy ‎(person) +‎ jel ‎(mark)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛmeːjːɛl]
  • Hyphenation: sze‧mély‧jel

Noun[edit]

személyjel ‎(plural személyjelek)

  1. (grammar) suffix indicating person

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative személyjel személyjelek
accusative személyjelet személyjeleket
dative személyjelnek személyjeleknek
instrumental személyjellel személyjelekkel
causal-final személyjelért személyjelekért
translative személyjellé személyjelekké
terminative személyjelig személyjelekig
essive-formal személyjelként személyjelekként
essive-modal
inessive személyjelben személyjelekben
superessive személyjelen személyjeleken
adessive személyjelnél személyjeleknél
illative személyjelbe személyjelekbe
sublative személyjelre személyjelekre
allative személyjelhez személyjelekhez
elative személyjelből személyjelekből
delative személyjelről személyjelekről
ablative személyjeltől személyjelektől
Possessive forms of személyjel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. személyjelem személyjeleim
2nd person sing. személyjeled személyjeleid
3rd person sing. személyjele személyjelei
1st person plural személyjelünk személyjeleink
2nd person plural személyjeletek személyjeleitek
3rd person plural személyjelük személyjeleik

Derived terms[edit]

Usage notes[edit]

Do not confuse with személlyel ‎(with a person). Both words are pronounced the same but spelled differently.

See also[edit]