személy

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szem +‎ -ély

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛmeːj]
  • (file)
  • Hyphenation: sze‧mély

Noun[edit]

személy ‎(plural személyek)

  1. person

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative személy személyek
accusative személyt személyeket
dative személynek személyeknek
instrumental személlyel személyekkel
causal-final személyért személyekért
translative személlyé személyekké
terminative személyig személyekig
essive-formal személyként személyekként
essive-modal
inessive személyben személyekben
superessive személyen személyeken
adessive személynél személyeknél
illative személybe személyekbe
sublative személyre személyekre
allative személyhez személyekhez
elative személyből személyekből
delative személyről személyekről
ablative személytől személyektől
Possessive forms of személy
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. személyem személyeim
2nd person sing. személyed személyeid
3rd person sing. személye személyei
1st person plural személyünk személyeink
2nd person plural személyetek személyeitek
3rd person plural személyük személyeik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

See also[edit]