személyiség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

személyi +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛmeːjiʃeːɡ]
  • Hyphenation: sze‧mé‧lyi‧ség

Noun[edit]

személyiség ‎(plural személyiségek)

  1. personality (assumed role or manner of behavior)

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative személyiség személyiségek
accusative személyiséget személyiségeket
dative személyiségnek személyiségeknek
instrumental személyiséggel személyiségekkel
causal-final személyiségért személyiségekért
translative személyiséggé személyiségekké
terminative személyiségig személyiségekig
essive-formal személyiségként személyiségekként
essive-modal
inessive személyiségben személyiségekben
superessive személyiségen személyiségeken
adessive személyiségnél személyiségeknél
illative személyiségbe személyiségekbe
sublative személyiségre személyiségekre
allative személyiséghez személyiségekhez
elative személyiségből személyiségekből
delative személyiségről személyiségekről
ablative személyiségtől személyiségektől
Possessive forms of személyiség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. személyiségem személyiségeim
2nd person sing. személyiséged személyiségeid
3rd person sing. személyisége személyiségei
1st person plural személyiségünk személyiségeink
2nd person plural személyiségetek személyiségeitek
3rd person plural személyiségük személyiségeik

Derived terms[edit]

See also[edit]