személyzet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

személy +‎ -zet

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛmeːjzɛt]
  • Hyphenation: sze‧mély‧zet

Noun[edit]

személyzet ‎(plural személyzetek)

  1. personnel, staff

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative személyzet személyzetek
accusative személyzetet személyzeteket
dative személyzetnek személyzeteknek
instrumental személyzettel személyzetekkel
causal-final személyzetért személyzetekért
translative személyzetté személyzetekké
terminative személyzetig személyzetekig
essive-formal személyzetként személyzetekként
essive-modal
inessive személyzetben személyzetekben
superessive személyzeten személyzeteken
adessive személyzetnél személyzeteknél
illative személyzetbe személyzetekbe
sublative személyzetre személyzetekre
allative személyzethez személyzetekhez
elative személyzetből személyzetekből
delative személyzetről személyzetekről
ablative személyzettől személyzetektől
Possessive forms of személyzet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. személyzetem személyzeteim
2nd person sing. személyzeted személyzeteid
3rd person sing. személyzete személyzetei
1st person plural személyzetünk személyzeteink
2nd person plural személyzetetek személyzeteitek
3rd person plural személyzetük személyzeteik

Derived terms[edit]

See also[edit]