személyes
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]személy (“person”) + -es (suffix added to nouns to form adjectives)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]személyes (comparative személyesebb, superlative legszemélyesebb)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | személyes | személyesek |
| accusative | személyeset | személyeseket |
| dative | személyesnek | személyeseknek |
| instrumental | személyessel | személyesekkel |
| causal-final | személyesért | személyesekért |
| translative | személyessé | személyesekké |
| terminative | személyesig | személyesekig |
| essive-formal | személyesként | személyesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | személyesben | személyesekben |
| superessive | személyesen | személyeseken |
| adessive | személyesnél | személyeseknél |
| illative | személyesbe | személyesekbe |
| sublative | személyesre | személyesekre |
| allative | személyeshez | személyesekhez |
| elative | személyesből | személyesekből |
| delative | személyesről | személyesekről |
| ablative | személyestől | személyesektől |
| non-attributive possessive – singular |
személyesé | személyeseké |
| non-attributive possessive – plural |
személyeséi | személyesekéi |
Derived terms
[edit]Compound words
Expressions
See also
[edit]Further reading
[edit]- személyes in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.