perszóna

Hungarian[edit]

From Latin persona (“mask, character, person”).^[1]

perszóna (plural perszónák)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	perszóna	perszónák
accusative	perszónát	perszónákat
dative	perszónának	perszónáknak
instrumental	perszónával	perszónákkal
causal-final	perszónáért	perszónákért
translative	perszónává	perszónákká
terminative	perszónáig	perszónákig
essive-formal	perszónaként	perszónákként
essive-modal	—	—
inessive	perszónában	perszónákban
superessive	perszónán	perszónákon
adessive	perszónánál	perszónáknál
illative	perszónába	perszónákba
sublative	perszónára	perszónákra
allative	perszónához	perszónákhoz
elative	perszónából	perszónákból
delative	perszónáról	perszónákról
ablative	perszónától	perszónáktól
non-attributive possessive - singular	perszónáé	perszónáké
non-attributive possessive - plural	perszónáéi	perszónákéi

Possessive forms of perszóna
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	perszónám	perszónáim
2nd person sing.	perszónád	perszónáid
3rd person sing.	perszónája	perszónái
1st person plural	perszónánk	perszónáink
2nd person plural	perszónátok	perszónáitok
3rd person plural	perszónájuk	perszónáik

^ perszóna in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)