egyén

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: egyen-

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

egy +‎ én

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛɟeːn]
  • (file)
  • Hyphenation: egyén

Noun[edit]

egyén (plural egyének)

  1. individual, person

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyén egyének
accusative egyént egyéneket
dative egyénnek egyéneknek
instrumental egyénnel egyénekkel
causal-final egyénért egyénekért
translative egyénné egyénekké
terminative egyénig egyénekig
essive-formal egyénként egyénekként
essive-modal
inessive egyénben egyénekben
superessive egyénen egyéneken
adessive egyénnél egyéneknél
illative egyénbe egyénekbe
sublative egyénre egyénekre
allative egyénhez egyénekhez
elative egyénből egyénekből
delative egyénről egyénekről
ablative egyéntől egyénektől
Possessive forms of egyén
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyénem egyénjeim
2nd person sing. egyéned egyénjeid
3rd person sing. egyénje egyénjei
1st person plural egyénünk egyénjeink
2nd person plural egyénetek egyénjeitek
3rd person plural egyénjük egyénjeik

Derived terms[edit]