egyéniség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

egyéni +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛɟeːniʃeːɡ]
  • Hyphenation: egyé‧ni‧ség

Noun[edit]

egyéniség (plural egyéniségek)

  1. personality (set of qualities that make a person distinct from another)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyéniség egyéniségek
accusative egyéniséget egyéniségeket
dative egyéniségnek egyéniségeknek
instrumental egyéniséggel egyéniségekkel
causal-final egyéniségért egyéniségekért
translative egyéniséggé egyéniségekké
terminative egyéniségig egyéniségekig
essive-formal egyéniségként egyéniségekként
essive-modal
inessive egyéniségben egyéniségekben
superessive egyéniségen egyéniségeken
adessive egyéniségnél egyéniségeknél
illative egyéniségbe egyéniségekbe
sublative egyéniségre egyéniségekre
allative egyéniséghez egyéniségekhez
elative egyéniségből egyéniségekből
delative egyéniségről egyéniségekről
ablative egyéniségtől egyéniségektől
Possessive forms of egyéniség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyéniségem egyéniségeim
2nd person sing. egyéniséged egyéniségeid
3rd person sing. egyénisége egyéniségei
1st person plural egyéniségünk egyéniségeink
2nd person plural egyéniségetek egyéniségeitek
3rd person plural egyéniségük egyéniségeik