személytelen

Hungarian[edit]

személy (“person”) +‎ -telen (“im-”, adjective-forming suffix with a meaning of lacking something)

személytelen (comparative személytelenebb, superlative legszemélytelenebb)

(of an object or phenomenon) impersonal
Hangja személytelen és távoli volt. ― His voice was impersonal and remote.
(grammar, of a verb) impersonal (having only third-person singular forms)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	személytelen	személytelenek
accusative	személytelent	személyteleneket
dative	személytelennek	személyteleneknek
instrumental	személytelennel	személytelenekkel
causal-final	személytelenért	személytelenekért
translative	személytelenné	személytelenekké
terminative	személytelenig	személytelenekig
essive-formal	személytelenként	személytelenekként
essive-modal	személytelenül	—
inessive	személytelenben	személytelenekben
superessive	személytelenen	személyteleneken
adessive	személytelennél	személyteleneknél
illative	személytelenbe	személytelenekbe
sublative	személytelenre	személytelenekre
allative	személytelenhez	személytelenekhez
elative	személytelenből	személytelenekből
delative	személytelenről	személytelenekről
ablative	személytelentől	személytelenektől
non-attributive possessive - singular	személytelené	személyteleneké
non-attributive possessive - plural	személytelenéi	személytelenekéi

Expressions