külső

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kül- +‎ -ső

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈkylʃøː/
  • (file)
  • Hyphenation: kül‧ső

Adjective[edit]

külső (comparative külsőbb, superlative legkülső); another form of the superlative is legkülsőbb

  1. outer, outside, exterior, external
    Budapest külső kerületei.‎ ― The outer districts of Budapest.

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative külső külsők
accusative külsőt külsőket
dative külsőnek külsőknek
instrumental külsővel külsőkkel
causal-final külsőért külsőkért
translative külsővé külsőkké
terminative külsőig külsőkig
essive-formal külsőként külsőkként
essive-modal
inessive külsőben külsőkben
superessive külsőn külsőkön
adessive külsőnél külsőknél
illative külsőbe külsőkbe
sublative külsőre külsőkre
allative külsőhöz külsőkhöz
elative külsőből külsőkből
delative külsőről külsőkről
ablative külsőtől külsőktől

Noun[edit]

külső ‎(plural külsők)

  1. appearance
  2. exterior

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative külső külsők
accusative külsőt külsőket
dative külsőnek külsőknek
instrumental külsővel külsőkkel
causal-final külsőért külsőkért
translative külsővé külsőkké
terminative külsőig külsőkig
essive-formal külsőként külsőkként
essive-modal
inessive külsőben külsőkben
superessive külsőn külsőkön
adessive külsőnél külsőknél
illative külsőbe külsőkbe
sublative külsőre külsőkre
allative külsőhöz külsőkhöz
elative külsőből külsőkből
delative külsőről külsőkről
ablative külsőtől külsőktől
Possessive forms of külső
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. külsőm külsőim
2nd person sing. külsőd külsőid
3rd person sing. külsője
külseje
külsői
1st person plural külsőnk külsőink
2nd person plural külsőtök külsőitek
3rd person plural külsőjük
külsejük
külsőik