mellékjel

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

mellék (supplementary) +‎ jel (mark)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛlːeːkjɛl]
  • Hyphenation: mel‧lék‧jel

Noun[edit]

mellékjel (plural mellékjelek)

  1. (typography) diacritical mark (symbol used with a letter to indicate a different pronunciation, stress, tone, or meaning)
    Synonyms: ékezet, diakritikus jel

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mellékjel mellékjelek
accusative mellékjelet mellékjeleket
dative mellékjelnek mellékjeleknek
instrumental mellékjellel mellékjelekkel
causal-final mellékjelért mellékjelekért
translative mellékjellé mellékjelekké
terminative mellékjelig mellékjelekig
essive-formal mellékjelként mellékjelekként
essive-modal
inessive mellékjelben mellékjelekben
superessive mellékjelen mellékjeleken
adessive mellékjelnél mellékjeleknél
illative mellékjelbe mellékjelekbe
sublative mellékjelre mellékjelekre
allative mellékjelhez mellékjelekhez
elative mellékjelből mellékjelekből
delative mellékjelről mellékjelekről
ablative mellékjeltől mellékjelektől
Possessive forms of mellékjel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mellékjelem mellékjeleim
2nd person sing. mellékjeled mellékjeleid
3rd person sing. mellékjele mellékjelei
1st person plural mellékjelünk mellékjeleink
2nd person plural mellékjeletek mellékjeleitek
3rd person plural mellékjelük mellékjeleik