mellék

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: mellek

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

mell +‎ -ék

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛlːeːk]
  • Hyphenation: mel‧lék

Noun[edit]

mellék (plural mellékek)

  1. region, area
  2. (of phone) extension

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mellék mellékek
accusative melléket mellékeket
dative melléknek mellékeknek
instrumental mellékkel mellékekkel
causal-final mellékért mellékekért
translative mellékké mellékekké
terminative mellékig mellékekig
essive-formal mellékként mellékekként
essive-modal
inessive mellékben mellékekben
superessive melléken mellékeken
adessive melléknél mellékeknél
illative mellékbe mellékekbe
sublative mellékre mellékekre
allative mellékhez mellékekhez
elative mellékből mellékekből
delative mellékről mellékekről
ablative melléktől mellékektől
Possessive forms of mellék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mellékem mellékeim
2nd person sing. melléked mellékeid
3rd person sing. melléke mellékei
1st person plural mellékünk mellékeink
2nd person plural melléketek mellékeitek
3rd person plural mellékük mellékeik

Derived terms[edit]

(Compound words):