mellék

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: mellek and Méllek

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

mell +‎ -ék

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛlːeːk]
  • Hyphenation: mel‧lék
  • Rhymes: -eːk

Noun

[edit]

mellék (plural mellékek)

  1. (rare, in the singular, with a possessive suffix) region, area, neighborhood
    Synonyms: környék, (as a noun) közel, mente, szomszédság
  2. (telephony) extension
    Synonym: mellékállomás
  3. (as a prefix, in compounds) supplementary, secondary collateral, by-
    Synonyms: mellékes, al-, másodlagos, kiegészítő, járulékos, köztes

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative mellék mellékek
accusative melléket mellékeket
dative melléknek mellékeknek
instrumental mellékkel mellékekkel
causal-final mellékért mellékekért
translative mellékké mellékekké
terminative mellékig mellékekig
essive-formal mellékként mellékekként
essive-modal
inessive mellékben mellékekben
superessive melléken mellékeken
adessive melléknél mellékeknél
illative mellékbe mellékekbe
sublative mellékre mellékekre
allative mellékhez mellékekhez
elative mellékből mellékekből
delative mellékről mellékekről
ablative melléktől mellékektől
non-attributive
possessive - singular
melléké mellékeké
non-attributive
possessive - plural
mellékéi mellékekéi
Possessive forms of mellék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mellékem mellékeim
2nd person sing. melléked mellékeid
3rd person sing. melléke mellékei
1st person plural mellékünk mellékeink
2nd person plural melléketek mellékeitek
3rd person plural mellékük mellékeik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • mellék in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN