főkötő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

+‎ kötő

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈføːkøtøː/
  • Hyphenation: fő‧kö‧tő

Noun[edit]

főkötő ‎(plural főkötők)

  1. bonnet, mob-cap

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, front rounded harmony)
singular plural
nominative főkötő főkötők
accusative főkötőt főkötőket
dative főkötőnek főkötőknek
instrumental főkötővel főkötőkkel
causal-final főkötőért főkötőkért
translative főkötővé főkötőkké
terminative főkötőig főkötőkig
essive-formal főkötőként főkötőkként
essive-modal
inessive főkötőben főkötőkben
superessive főkötőn főkötőkön
adessive főkötőnél főkötőknél
illative főkötőbe főkötőkbe
sublative főkötőre főkötőkre
allative főkötőhöz főkötőkhöz
elative főkötőből főkötőkből
delative főkötőről főkötőkről
ablative főkötőtől főkötőktől
Possessive forms of főkötő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. főkötőm főkötőim
2nd person sing. főkötőd főkötőid
3rd person sing. főkötője főkötői
1st person plural főkötőnk főkötőink
2nd person plural főkötőtök főkötőitek
3rd person plural főkötőjük főkötőik