illetékesség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

illetékes +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈilːɛteːkɛʃːeːɡ]
  • Hyphenation: il‧le‧té‧kes‧ség

Noun[edit]

illetékesség (plural illetékességek)

  1. competence, authority, responsibility

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative illetékesség illetékességek
accusative illetékességet illetékességeket
dative illetékességnek illetékességeknek
instrumental illetékességgel illetékességekkel
causal-final illetékességért illetékességekért
translative illetékességgé illetékességekké
terminative illetékességig illetékességekig
essive-formal illetékességként illetékességekként
essive-modal
inessive illetékességben illetékességekben
superessive illetékességen illetékességeken
adessive illetékességnél illetékességeknél
illative illetékességbe illetékességekbe
sublative illetékességre illetékességekre
allative illetékességhez illetékességekhez
elative illetékességből illetékességekből
delative illetékességről illetékességekről
ablative illetékességtől illetékességektől
non-attributive
possessive - singular
illetékességé illetékességeké
non-attributive
possessive - plural
illetékességéi illetékességekéi
Possessive forms of illetékesség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. illetékességem illetékességeim
2nd person sing. illetékességed illetékességeid
3rd person sing. illetékessége illetékességei
1st person plural illetékességünk illetékességeink
2nd person plural illetékességetek illetékességeitek
3rd person plural illetékességük illetékességeik

Derived terms[edit]

Further reading[edit]