illusztrátor

Hungarian

Etymology

From English illustrator, from Latin illūstrō (“I light up, illuminate, adorn”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈilːustraːtor]
• Hyphenation: il‧luszt‧rá‧tor
• Rhymes: -or

Noun

illusztrátor (plural illusztrátorok)

1. illustrator (person who makes illustrations for books, magazines, packaging, etc.)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	illusztrátor	illusztrátorok
accusative	illusztrátort	illusztrátorokat
dative	illusztrátornak	illusztrátoroknak
instrumental	illusztrátorral	illusztrátorokkal
causal-final	illusztrátorért	illusztrátorokért
translative	illusztrátorrá	illusztrátorokká
terminative	illusztrátorig	illusztrátorokig
essive-formal	illusztrátorként	illusztrátorokként
essive-modal	—	—
inessive	illusztrátorban	illusztrátorokban
superessive	illusztrátoron	illusztrátorokon
adessive	illusztrátornál	illusztrátoroknál
illative	illusztrátorba	illusztrátorokba
sublative	illusztrátorra	illusztrátorokra
allative	illusztrátorhoz	illusztrátorokhoz
elative	illusztrátorból	illusztrátorokból
delative	illusztrátorról	illusztrátorokról
ablative	illusztrátortól	illusztrátoroktól
non-attributive possessive - singular	illusztrátoré	illusztrátoroké
non-attributive possessive - plural	illusztrátoréi	illusztrátorokéi

Possessive forms of illusztrátor
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	illusztrátorom	illusztrátoraim
2nd person sing.	illusztrátorod	illusztrátoraid
3rd person sing.	illusztrátora	illusztrátorai
1st person plural	illusztrátorunk	illusztrátoraink
2nd person plural	illusztrátorotok	illusztrátoraitok
3rd person plural	illusztrátoruk	illusztrátoraik

Further reading

• illusztrátor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN