indikátor

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: indikator and Indikator

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin indicator[1] +‎ -átor.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈindikaːtor]
  • Hyphenation: in‧di‧ká‧tor

Noun[edit]

indikátor (plural indikátorok)

  1. indicator

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative indikátor indikátorok
accusative indikátort indikátorokat
dative indikátornak indikátoroknak
instrumental indikátorral indikátorokkal
causal-final indikátorért indikátorokért
translative indikátorrá indikátorokká
terminative indikátorig indikátorokig
essive-formal indikátorként indikátorokként
essive-modal
inessive indikátorban indikátorokban
superessive indikátoron indikátorokon
adessive indikátornál indikátoroknál
illative indikátorba indikátorokba
sublative indikátorra indikátorokra
allative indikátorhoz indikátorokhoz
elative indikátorból indikátorokból
delative indikátorról indikátorokról
ablative indikátortól indikátoroktól
Possessive forms of indikátor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. indikátorom indikátoraim
2nd person sing. indikátorod indikátoraid
3rd person sing. indikátora indikátorai
1st person plural indikátorunk indikátoraink
2nd person plural indikátorotok indikátoraitok
3rd person plural indikátoruk indikátoraik

References[edit]