ingerlékeny

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ingerel (to irritate) +‎ -ékeny (adjective-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈiŋɡɛrleːkɛɲ]
  • Hyphenation: in‧ger‧lé‧keny

Adjective[edit]

ingerlékeny (comparative ingerlékenyebb, superlative legingerlékenyebb)

  1. irritable, excitable, short-tempered, petulant (easily irritated or annoyed)
    Synonyms: indulatos, harapós, kolerikus
    Antonyms: higgadt, nyugodt, békés

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ingerlékeny ingerlékenyek
accusative ingerlékenyet ingerlékenyeket
dative ingerlékenynek ingerlékenyeknek
instrumental ingerlékennyel ingerlékenyekkel
causal-final ingerlékenyért ingerlékenyekért
translative ingerlékennyé ingerlékenyekké
terminative ingerlékenyig ingerlékenyekig
essive-formal ingerlékenyként ingerlékenyekként
essive-modal
inessive ingerlékenyben ingerlékenyekben
superessive ingerlékenyen ingerlékenyeken
adessive ingerlékenynél ingerlékenyeknél
illative ingerlékenybe ingerlékenyekbe
sublative ingerlékenyre ingerlékenyekre
allative ingerlékenyhez ingerlékenyekhez
elative ingerlékenyből ingerlékenyekből
delative ingerlékenyről ingerlékenyekről
ablative ingerlékenytől ingerlékenyektől

Derived terms[edit]