intuíció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: intuicio and intuïció

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From New Latin intuitio[1] with +‎ -ció ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈintuʲiːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: in‧tu‧í‧ció

Noun[edit]

intuíció (plural intuíciók)

  1. intuition

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative intuíció intuíciók
accusative intuíciót intuíciókat
dative intuíciónak intuícióknak
instrumental intuícióval intuíciókkal
causal-final intuícióért intuíciókért
translative intuícióvá intuíciókká
terminative intuícióig intuíciókig
essive-formal intuícióként intuíciókként
essive-modal
inessive intuícióban intuíciókban
superessive intuíción intuíciókon
adessive intuíciónál intuícióknál
illative intuícióba intuíciókba
sublative intuícióra intuíciókra
allative intuícióhoz intuíciókhoz
elative intuícióból intuíciókból
delative intuícióról intuíciókról
ablative intuíciótól intuícióktól
Possessive forms of intuíció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. intuícióm intuícióim
2nd person sing. intuíciód intuícióid
3rd person sing. intuíciója intuíciói
1st person plural intuíciónk intuícióink
2nd person plural intuíciótok intuícióitok
3rd person plural intuíciójuk intuícióik

References[edit]