irányzat

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From the noun irány +‎ -zat (noun-forming suffix).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈiraːɲzɒt]
  • Hyphenation: irány‧zat
  • Rhymes: -ɒt

Noun

[edit]

irányzat (plural irányzatok)

  1. direction, trend, tendency

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative irányzat irányzatok
accusative irányzatot irányzatokat
dative irányzatnak irányzatoknak
instrumental irányzattal irányzatokkal
causal-final irányzatért irányzatokért
translative irányzattá irányzatokká
terminative irányzatig irányzatokig
essive-formal irányzatként irányzatokként
essive-modal
inessive irányzatban irányzatokban
superessive irányzaton irányzatokon
adessive irányzatnál irányzatoknál
illative irányzatba irányzatokba
sublative irányzatra irányzatokra
allative irányzathoz irányzatokhoz
elative irányzatból irányzatokból
delative irányzatról irányzatokról
ablative irányzattól irányzatoktól
non-attributive
possessive - singular
irányzaté irányzatoké
non-attributive
possessive - plural
irányzatéi irányzatokéi
Possessive forms of irányzat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. irányzatom irányzataim
2nd person sing. irányzatod irányzataid
3rd person sing. irányzata irányzatai
1st person plural irányzatunk irányzataink
2nd person plural irányzatotok irányzataitok
3rd person plural irányzatuk irányzataik

References

[edit]
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

[edit]