istentisztelet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

isten +‎ tisztelet

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈiʃtɛntistɛlɛt]
  • Hyphenation: is‧ten‧tisz‧te‧let

Noun[edit]

istentisztelet (plural istentiszteletek)

  1. church service (a worship service)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative istentisztelet istentiszteletek
accusative istentiszteletet istentiszteleteket
dative istentiszteletnek istentiszteleteknek
instrumental istentisztelettel istentiszteletekkel
causal-final istentiszteletért istentiszteletekért
translative istentiszteletté istentiszteletekké
terminative istentiszteletig istentiszteletekig
essive-formal istentiszteletként istentiszteletekként
essive-modal
inessive istentiszteletben istentiszteletekben
superessive istentiszteleten istentiszteleteken
adessive istentiszteletnél istentiszteleteknél
illative istentiszteletbe istentiszteletekbe
sublative istentiszteletre istentiszteletekre
allative istentisztelethez istentiszteletekhez
elative istentiszteletből istentiszteletekből
delative istentiszteletről istentiszteletekről
ablative istentisztelettől istentiszteletektől
Possessive forms of istentisztelet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. istentiszteletem istentiszteleteim
2nd person sing. istentiszteleted istentiszteleteid
3rd person sing. istentisztelete istentiszteletei
1st person plural istentiszteletünk istentiszteleteink
2nd person plural istentiszteletetek istentiszteleteitek
3rd person plural istentiszteletük istentiszteleteik

Synonyms[edit]