izgága

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From a Slavic language. Compare Polish zgaga (heartburn).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈizɡaːɡɒ]
  • Hyphenation: iz‧gá‧ga
  • Rhymes: -ɡɒ

Adjective

[edit]

izgága (comparative izgágább, superlative legizgágább)

  1. cantankerous, rambunctious
    Synonyms: kötekedő, akadékoskodó, veszekedő, nyugtalan

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative izgága izgágák
accusative izgágát izgágákat
dative izgágának izgágáknak
instrumental izgágával izgágákkal
causal-final izgágáért izgágákért
translative izgágává izgágákká
terminative izgágáig izgágákig
essive-formal izgágaként izgágákként
essive-modal
inessive izgágában izgágákban
superessive izgágán izgágákon
adessive izgágánál izgágáknál
illative izgágába izgágákba
sublative izgágára izgágákra
allative izgágához izgágákhoz
elative izgágából izgágákból
delative izgágáról izgágákról
ablative izgágától izgágáktól
non-attributive
possessive - singular
izgágáé izgágáké
non-attributive
possessive - plural
izgágáéi izgágákéi

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ izgága in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading

[edit]
  • izgága in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN