járőr

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

jár (walking) +‎ őr (guard), patterned after German. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈjaːrøːr]
  • Hyphenation: jár‧őr
  • Rhymes: -øːr

Noun

[edit]

járőr (plural járőrök)

  1. patrol (person)
  2. police car, patrol car

Declension

[edit]
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative járőr járőrök
accusative járőrt járőröket
dative járőrnek járőröknek
instrumental járőrrel járőrökkel
causal-final járőrért járőrökért
translative járőrré járőrökké
terminative járőrig járőrökig
essive-formal járőrként járőrökként
essive-modal
inessive járőrben járőrökben
superessive járőrön járőrökön
adessive járőrnél járőröknél
illative járőrbe járőrökbe
sublative járőrre járőrökre
allative járőrhöz járőrökhöz
elative járőrből járőrökből
delative járőrről járőrökről
ablative járőrtől járőröktől
non-attributive
possessive - singular
járőré járőröké
non-attributive
possessive - plural
járőréi járőrökéi
Possessive forms of járőr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. járőröm járőreim
2nd person sing. járőröd járőreid
3rd person sing. járőre járőrei
1st person plural járőrünk járőreink
2nd person plural járőrötök járőreitek
3rd person plural járőrük járőreik

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

[edit]
  • járőr in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN