jósnő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

jós (fortuneteller) +‎ (woman)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈjoːʃnøː]
  • Hyphenation: jós‧nő
  • Rhymes: -nøː

Noun[edit]

jósnő (plural jósnők)

  1. fortuneteller (female)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative jósnő jósnők
accusative jósnőt jósnőket
dative jósnőnek jósnőknek
instrumental jósnővel jósnőkkel
causal-final jósnőért jósnőkért
translative jósnővé jósnőkké
terminative jósnőig jósnőkig
essive-formal jósnőként jósnőkként
essive-modal
inessive jósnőben jósnőkben
superessive jósnőn jósnőkön
adessive jósnőnél jósnőknél
illative jósnőbe jósnőkbe
sublative jósnőre jósnőkre
allative jósnőhöz jósnőkhöz
elative jósnőből jósnőkből
delative jósnőről jósnőkről
ablative jósnőtől jósnőktől
non-attributive
possessive - singular
jósnőé jósnőké
non-attributive
possessive - plural
jósnőéi jósnőkéi
Possessive forms of jósnő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jósnőm jósnőim
2nd person sing. jósnőd jósnőid
3rd person sing. jósnője jósnői
1st person plural jósnőnk jósnőink
2nd person plural jósnőtök jósnőitek
3rd person plural jósnőjük jósnőik

Further reading[edit]

  • jósnő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN