jogerős
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]jogerős (comparative jogerősebb, superlative legjogerősebb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | jogerős | jogerősek |
| accusative | jogerőset | jogerőseket |
| dative | jogerősnek | jogerőseknek |
| instrumental | jogerőssel | jogerősekkel |
| causal-final | jogerősért | jogerősekért |
| translative | jogerőssé | jogerősekké |
| terminative | jogerősig | jogerősekig |
| essive-formal | jogerősként | jogerősekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | jogerősben | jogerősekben |
| superessive | jogerősön | jogerőseken |
| adessive | jogerősnél | jogerőseknél |
| illative | jogerősbe | jogerősekbe |
| sublative | jogerősre | jogerősekre |
| allative | jogerőshöz | jogerősekhez |
| elative | jogerősből | jogerősekből |
| delative | jogerősről | jogerősekről |
| ablative | jogerőstől | jogerősektől |
| non-attributive possessive - singular |
jogerősé | jogerőseké |
| non-attributive possessive - plural |
jogerőséi | jogerősekéi |
Further reading
[edit]- jogerős in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN