kánkán

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

kánkán

Etymology[edit]

From French cancan, of uncertain origin.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈkaːŋkaːn/
  • Hyphenation: kán‧kán

Noun[edit]

kánkán ‎(plural kánkánok)

  1. cancan

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative kánkán kánkánok
accusative kánkánt kánkánokat
dative kánkánnak kánkánoknak
instrumental kánkánnal kánkánokkal
causal-final kánkánért kánkánokért
translative kánkánná kánkánokká
terminative kánkánig kánkánokig
essive-formal kánkánként kánkánokként
essive-modal
inessive kánkánban kánkánokban
superessive kánkánon kánkánokon
adessive kánkánnál kánkánoknál
illative kánkánba kánkánokba
sublative kánkánra kánkánokra
allative kánkánhoz kánkánokhoz
elative kánkánból kánkánokból
delative kánkánról kánkánokról
ablative kánkántól kánkánoktól
Possessive forms of kánkán
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kánkánom kánkánjaim
2nd person sing. kánkánod kánkánjaid
3rd person sing. kánkánja kánkánjai
1st person plural kánkánunk kánkánjaink
2nd person plural kánkánotok kánkánjaitok
3rd person plural kánkánjuk kánkánjaik