kéjnő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kéj +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkeːjnøː]
  • Hyphenation: kéj‧nő

Noun[edit]

kéjnő ‎(plural kéjnők)

  1. courtesan (high-status prostitute)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative kéjnő kéjnők
accusative kéjnőt kéjnőket
dative kéjnőnek kéjnőknek
instrumental kéjnővel kéjnőkkel
causal-final kéjnőért kéjnőkért
translative kéjnővé kéjnőkké
terminative kéjnőig kéjnőkig
essive-formal kéjnőként kéjnőkként
essive-modal
inessive kéjnőben kéjnőkben
superessive kéjnőn kéjnőkön
adessive kéjnőnél kéjnőknél
illative kéjnőbe kéjnőkbe
sublative kéjnőre kéjnőkre
allative kéjnőhöz kéjnőkhöz
elative kéjnőből kéjnőkből
delative kéjnőről kéjnőkről
ablative kéjnőtől kéjnőktől
Possessive forms of kéjnő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kéjnőm kéjnőim
2nd person sing. kéjnőd kéjnőid
3rd person sing. kéjnője kéjnői
1st person plural kéjnőnk kéjnőink
2nd person plural kéjnőtök kéjnőitek
3rd person plural kéjnőjük kéjnőik