kényelmes
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From the *kényelm- stem of kényelem (“comfort”) + -es (adjective-forming suffix).
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]kényelmes (comparative kényelmesebb, superlative legkényelmesebb)
- comfortable
- Antonym: kényelmetlen
- convenient
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kényelmes | kényelmesek |
| accusative | kényelmeset kényelmest |
kényelmeseket |
| dative | kényelmesnek | kényelmeseknek |
| instrumental | kényelmessel | kényelmesekkel |
| causal-final | kényelmesért | kényelmesekért |
| translative | kényelmessé | kényelmesekké |
| terminative | kényelmesig | kényelmesekig |
| essive-formal | kényelmesként | kényelmesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kényelmesben | kényelmesekben |
| superessive | kényelmesen | kényelmeseken |
| adessive | kényelmesnél | kényelmeseknél |
| illative | kényelmesbe | kényelmesekbe |
| sublative | kényelmesre | kényelmesekre |
| allative | kényelmeshez | kényelmesekhez |
| elative | kényelmesből | kényelmesekből |
| delative | kényelmesről | kényelmesekről |
| ablative | kényelmestől | kényelmesektől |
| non-attributive possessive – singular |
kényelmesé | kényelmeseké |
| non-attributive possessive – plural |
kényelmeséi | kényelmesekéi |
Derived terms
[edit]See also
[edit]Further reading
[edit]- kényelmes in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.