kényelmes

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kényelem +‎ -es

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkeːɲɛlmɛʃ]
  • Hyphenation: ké‧nyel‧mes

Adjective[edit]

kényelmes (comparative kényelmesebb, superlative legkényelmesebb)

  1. comfortable
  2. convenient

Declension[edit]

Inflection of kényelmes
singular plural
nominative kényelmes kényelmesek
accusative kényelmeset
kényelmest
kényelmeseket
dative kényelmesnek kényelmeseknek
instrumental kényelmessel kényelmesekkel
causal-final kényelmesért kényelmesekért
translative kényelmessé kényelmesekké
terminative kényelmesig kényelmesekig
essive-formal kényelmesként kényelmesekként
essive-modal
inessive kényelmesben kényelmesekben
superessive kényelmesen kényelmeseken
adessive kényelmesnél kényelmeseknél
illative kényelmesbe kényelmesekbe
sublative kényelmesre kényelmesekre
allative kényelmeshez kényelmesekhez
elative kényelmesből kényelmesekből
delative kényelmesről kényelmesekről
ablative kényelmestől kényelmesektől

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]