kellemes

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kell +‎ -em +‎ -es

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛlːɛmɛʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: kel‧le‧mes

Adjective[edit]

kellemes (comparative kellemesebb, superlative legkellemesebb)

  1. pleasant

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kellemes kellemesek
accusative kellemest kellemeseket
dative kellemesnek kellemeseknek
instrumental kellemessel kellemesekkel
causal-final kellemesért kellemesekért
translative kellemessé kellemesekké
terminative kellemesig kellemesekig
essive-formal kellemesként kellemesekként
essive-modal
inessive kellemesben kellemesekben
superessive kellemesen kellemeseken
adessive kellemesnél kellemeseknél
illative kellemesbe kellemesekbe
sublative kellemesre kellemesekre
allative kellemeshez kellemesekhez
elative kellemesből kellemesekből
delative kellemesről kellemesekről
ablative kellemestől kellemesektől

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]