kellemetlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kell +‎ -em +‎ -etlen

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkɛlːɛmɛtlɛn]
  • Hyphenation: kel‧le‧met‧len

Adjective[edit]

kellemetlen (comparative kellemetlenebb, superlative legkellemetlenebb)

  1. unpleasant

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kellemetlen kellemetlenek
accusative kellemetlent kellemetleneket
dative kellemetlennek kellemetleneknek
instrumental kellemetlennel kellemetlenekkel
causal-final kellemetlenért kellemetlenekért
translative kellemetlenné kellemetlenekké
terminative kellemetlenig kellemetlenekig
essive-formal kellemetlenként kellemetlenekként
essive-modal
inessive kellemetlenben kellemetlenekben
superessive kellemetlenen kellemetleneken
adessive kellemetlennél kellemetleneknél
illative kellemetlenbe kellemetlenekbe
sublative kellemetlenre kellemetlenekre
allative kellemetlenhez kellemetlenekhez
elative kellemetlenből kellemetlenekből
delative kellemetlenről kellemetlenekről
ablative kellemetlentől kellemetlenektől

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]