kényelmetlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kényelem +‎ -etlen

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkeːɲɛlmɛtlɛn]
  • Hyphenation: ké‧nyel‧met‧len

Adjective[edit]

kényelmetlen (comparative kényelmetlenebb, superlative legkényelmetlenebb)

  1. uncomfortable
  2. inconvenient

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kényelmetlen kényelmetlenek
accusative kényelmetlent kényelmetleneket
dative kényelmetlennek kényelmetleneknek
instrumental kényelmetlennel kényelmetlenekkel
causal-final kényelmetlenért kényelmetlenekért
translative kényelmetlenné kényelmetlenekké
terminative kényelmetlenig kényelmetlenekig
essive-formal kényelmetlenként kényelmetlenekként
essive-modal
inessive kényelmetlenben kényelmetlenekben
superessive kényelmetlenen kényelmetleneken
adessive kényelmetlennél kényelmetleneknél
illative kényelmetlenbe kényelmetlenekbe
sublative kényelmetlenre kényelmetlenekre
allative kényelmetlenhez kényelmetlenekhez
elative kényelmetlenből kényelmetlenekből
delative kényelmetlenről kényelmetlenekről
ablative kényelmetlentől kényelmetlenektől

Antonyms[edit]