képtelenség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

képtelen +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈkeːptɛlɛnʃeːɡ/
  • Hyphenation: kép‧te‧len‧ség

Noun[edit]

képtelenség ‎(plural képtelenségek)

  1. incapacity, incapability, inability
  2. absurdity, impossibility, nonsense

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative képtelenség képtelenségek
accusative képtelenséget képtelenségeket
dative képtelenségnek képtelenségeknek
instrumental képtelenséggel képtelenségekkel
causal-final képtelenségért képtelenségekért
translative képtelenséggé képtelenségekké
terminative képtelenségig képtelenségekig
essive-formal képtelenségként képtelenségekként
essive-modal
inessive képtelenségben képtelenségekben
superessive képtelenségen képtelenségeken
adessive képtelenségnél képtelenségeknél
illative képtelenségbe képtelenségekbe
sublative képtelenségre képtelenségekre
allative képtelenséghez képtelenségekhez
elative képtelenségből képtelenségekből
delative képtelenségről képtelenségekről
ablative képtelenségtől képtelenségektől
Possessive forms of képtelenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. képtelenségem képtelenségeim
2nd person sing. képtelenséged képtelenségeid
3rd person sing. képtelensége képtelenségei
1st person plural képtelenségünk képtelenségeink
2nd person plural képtelenségetek képtelenségeitek
3rd person plural képtelenségük képtelenségeik