kéregető

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kéreget +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkeːrɛɡɛtøː]
  • Hyphenation: ké‧re‧ge‧tő

Noun[edit]

kéregető (plural kéregetők)

  1. beggar

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative kéregető kéregetők
accusative kéregetőt kéregetőket
dative kéregetőnek kéregetőknek
instrumental kéregetővel kéregetőkkel
causal-final kéregetőért kéregetőkért
translative kéregetővé kéregetőkké
terminative kéregetőig kéregetőkig
essive-formal kéregetőként kéregetőkként
essive-modal
inessive kéregetőben kéregetőkben
superessive kéregetőn kéregetőkön
adessive kéregetőnél kéregetőknél
illative kéregetőbe kéregetőkbe
sublative kéregetőre kéregetőkre
allative kéregetőhöz kéregetőkhöz
elative kéregetőből kéregetőkből
delative kéregetőről kéregetőkről
ablative kéregetőtől kéregetőktől
Possessive forms of kéregető
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kéregetőm kéregetőim
2nd person sing. kéregetőd kéregetőid
3rd person sing. kéregetője kéregetői
1st person plural kéregetőnk kéregetőink
2nd person plural kéregetőtök kéregetőitek
3rd person plural kéregetőjük kéregetőik

Verb[edit]

kéregető

  1. present participle of kéreget