kétely

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

First attested in 1824. Back-formation from kételkedik (to doubt). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1] With the noun-forming suffix -ly.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkeːtɛj]
  • Hyphenation: ké‧tely
  • Rhymes: -ɛj

Noun

[edit]

kétely (plural kételyek)

  1. doubt

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kétely kételyek
accusative kételyt kételyeket
dative kételynek kételyeknek
instrumental kétellyel kételyekkel
causal-final kételyért kételyekért
translative kétellyé kételyekké
terminative kételyig kételyekig
essive-formal kételyként kételyekként
essive-modal
inessive kételyben kételyekben
superessive kételyen kételyeken
adessive kételynél kételyeknél
illative kételybe kételyekbe
sublative kételyre kételyekre
allative kételyhez kételyekhez
elative kételyből kételyekből
delative kételyről kételyekről
ablative kételytől kételyektől
non-attributive
possessive - singular
kételyé kételyeké
non-attributive
possessive - plural
kételyéi kételyekéi
Possessive forms of kétely
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kételyem kételyeim
2nd person sing. kételyed kételyeid
3rd person sing. kételye kételyei
1st person plural kételyünk kételyeink
2nd person plural kételyetek kételyeitek
3rd person plural kételyük kételyeik

See also

[edit]

References

[edit]
  1. ^ kétely in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • kétely in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN