kétnyelvű

Hungarian[edit]

From két (“two”) +‎ nyelvű (“-lingual”), from nyelv (“language”) +‎ -ű (adjective-forming suffix denoting possession).

kétnyelvű (not comparable)

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kétnyelvű	kétnyelvűek
accusative	kétnyelvűt	kétnyelvűeket
dative	kétnyelvűnek	kétnyelvűeknek
instrumental	kétnyelvűvel	kétnyelvűekkel
causal-final	kétnyelvűért	kétnyelvűekért
translative	kétnyelvűvé	kétnyelvűekké
terminative	kétnyelvűig	kétnyelvűekig
essive-formal	kétnyelvűként	kétnyelvűekként
essive-modal	—	—
inessive	kétnyelvűben	kétnyelvűekben
superessive	kétnyelvűn	kétnyelvűeken
adessive	kétnyelvűnél	kétnyelvűeknél
illative	kétnyelvűbe	kétnyelvűekbe
sublative	kétnyelvűre	kétnyelvűekre
allative	kétnyelvűhöz	kétnyelvűekhez
elative	kétnyelvűből	kétnyelvűekből
delative	kétnyelvűről	kétnyelvűekről
ablative	kétnyelvűtől	kétnyelvűektől
non-attributive possessive - singular	kétnyelvűé	kétnyelvűeké
non-attributive possessive - plural	kétnyelvűéi	kétnyelvűekéi