kóser

See also: koser and košer

Hungarian

Etymology

Borrowed from Yiddish כּשר (kosher), from Hebrew כשר (kasher, “fit, proper, lawful”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkoːʃɛr]
• Hyphenation: kó‧ser
• Rhymes: -ɛr

Adjective

kóser (comparative kóserebb, superlative legkóserebb)

1. kosher
2. (colloquial) kosher (good, appropriate)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kóser	kóserek
accusative	kósert	kósereket
dative	kósernek	kósereknek
instrumental	kóserrel	kóserekkel
causal-final	kóserért	kóserekért
translative	kóserré	kóserekké
terminative	kóserig	kóserekig
essive-formal	kóserként	kóserekként
essive-modal	—	—
inessive	kóserben	kóserekben
superessive	kóseren	kósereken
adessive	kósernél	kósereknél
illative	kóserbe	kóserekbe
sublative	kóserre	kóserekre
allative	kóserhez	kóserekhez
elative	kóserből	kóserekből
delative	kóserről	kóserekről
ablative	kósertől	kóserektől
non-attributive possessive - singular	kóseré	kósereké
non-attributive possessive - plural	kóseréi	kóserekéi

Antonyms

• tréfli

Further reading

• kóser in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN