kölcsönhatás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kölcsön +‎ hatás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkølt͡ʃønɦɒtaːʃ]
  • Hyphenation: köl‧csön‧ha‧tás

Noun[edit]

kölcsönhatás (plural kölcsönhatások)

  1. interaction

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kölcsönhatás kölcsönhatások
accusative kölcsönhatást kölcsönhatásokat
dative kölcsönhatásnak kölcsönhatásoknak
instrumental kölcsönhatással kölcsönhatásokkal
causal-final kölcsönhatásért kölcsönhatásokért
translative kölcsönhatássá kölcsönhatásokká
terminative kölcsönhatásig kölcsönhatásokig
essive-formal kölcsönhatásként kölcsönhatásokként
essive-modal
inessive kölcsönhatásban kölcsönhatásokban
superessive kölcsönhatáson kölcsönhatásokon
adessive kölcsönhatásnál kölcsönhatásoknál
illative kölcsönhatásba kölcsönhatásokba
sublative kölcsönhatásra kölcsönhatásokra
allative kölcsönhatáshoz kölcsönhatásokhoz
elative kölcsönhatásból kölcsönhatásokból
delative kölcsönhatásról kölcsönhatásokról
ablative kölcsönhatástól kölcsönhatásoktól
Possessive forms of kölcsönhatás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kölcsönhatásom kölcsönhatásaim
2nd person sing. kölcsönhatásod kölcsönhatásaid
3rd person sing. kölcsönhatása kölcsönhatásai
1st person plural kölcsönhatásunk kölcsönhatásaink
2nd person plural kölcsönhatásotok kölcsönhatásaitok
3rd person plural kölcsönhatásuk kölcsönhatásaik