költő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: Koltó

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

költ +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøltøː]
  • Hyphenation: köl‧tő

Adjective[edit]

költő (not comparable)

  1. spending (money)
  2. hatching (egg)

Noun[edit]

költő (plural költők)

  1. poet (person who writes poems)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative költő költők
accusative költőt költőket
dative költőnek költőknek
instrumental költővel költőkkel
causal-final költőért költőkért
translative költővé költőkké
terminative költőig költőkig
essive-formal költőként költőkként
essive-modal
inessive költőben költőkben
superessive költőn költőkön
adessive költőnél költőknél
illative költőbe költőkbe
sublative költőre költőkre
allative költőhöz költőkhöz
elative költőből költőkből
delative költőről költőkről
ablative költőtől költőktől
Possessive forms of költő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. költőm költőim
2nd person sing. költőd költőid
3rd person sing. költője költői
1st person plural költőnk költőink
2nd person plural költőtök költőitek
3rd person plural költőjük költőik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

Verb[edit]

költő

  1. present participle of költ