költő

See also: Koltó

Hungarian

Etymology

költ +‎ -ő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøltøː]
• Hyphenation: köl‧tő

Verb

költő

1. (deprecated template usage) present participle of költ

Adjective

költő (not comparable)

1. spending (money)
2. hatching (egg)

Noun

költő (plural költők)

1. poet (person who writes poems)

   Synonym: (dated, archaic or literary) poéta

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	költő	költők
accusative	költőt	költőket
dative	költőnek	költőknek
instrumental	költővel	költőkkel
causal-final	költőért	költőkért
translative	költővé	költőkké
terminative	költőig	költőkig
essive-formal	költőként	költőkként
essive-modal	—	—
inessive	költőben	költőkben
superessive	költőn	költőkön
adessive	költőnél	költőknél
illative	költőbe	költőkbe
sublative	költőre	költőkre
allative	költőhöz	költőkhöz
elative	költőből	költőkből
delative	költőről	költőkről
ablative	költőtől	költőktől
non-attributive possessive - singular	költőé	költőké
non-attributive possessive - plural	költőéi	költőkéi

Possessive forms of költő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	költőm	költőim
2nd person sing.	költőd	költőid
3rd person sing.	költője	költői
1st person plural	költőnk	költőink
2nd person plural	költőtök	költőitek
3rd person plural	költőjük	költőik

Derived terms

• költőnő