könny

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Uralic *küńele ‎(tear). Cognates include Finnish kyynel.

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

könny ‎(plural könnyek)

  1. tear

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative könny könnyek
accusative könnyet könnyeket
dative könnynek könnyeknek
instrumental könnyel könnyekkel
causal-final könnyért könnyekért
translative könnyé könnyekké
terminative könnyig könnyekig
essive-formal könnyként könnyekként
essive-modal
inessive könnyben könnyekben
superessive könnyön könnyeken
adessive könnynél könnyeknél
illative könnybe könnyekbe
sublative könnyre könnyekre
allative könnyhöz könnyekhez
elative könnyből könnyekből
delative könnyről könnyekről
ablative könnytől könnyektől
Possessive forms of könny
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. könnyem könnyeim
2nd person sing. könnyed könnyeid
3rd person sing. könnye könnyei
1st person plural könnyünk könnyeink
2nd person plural könnyetek könnyeitek
3rd person plural könnyük könnyeik

Derived terms[edit]

(Compound words):