könnyű
See also: konnyū
Hungarian
Etymology
From Proto-Ugric *kᴕ̈nɜ (“light”) + -ű (“diminutive suffix”).[1][2]
Pronunciation
Adjective
könnyű (comparative könnyebb, superlative legkönnyebb)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | könnyű | könnyűek |
| accusative | könnyűt | könnyűeket |
| dative | könnyűnek | könnyűeknek |
| instrumental | könnyűvel | könnyűekkel |
| causal-final | könnyűért | könnyűekért |
| translative | könnyűvé | könnyűekké |
| terminative | könnyűig | könnyűekig |
| essive-formal | könnyűként | könnyűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | könnyűben | könnyűekben |
| superessive | könnyűn | könnyűeken |
| adessive | könnyűnél | könnyűeknél |
| illative | könnyűbe | könnyűekbe |
| sublative | könnyűre | könnyűekre |
| allative | könnyűhöz | könnyűekhez |
| elative | könnyűből | könnyűekből |
| delative | könnyűről | könnyűekről |
| ablative | könnyűtől | könnyűektől |
| non-attributive possessive - singular |
könnyűé | könnyűeké |
| non-attributive possessive - plural |
könnyűéi | könnyűekéi |
Antonyms
Derived terms
(Compound words):
(Expressions):
References
- ^ Entry #1790 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Hungarian Research Centre for Linguistics.
- ^ könnyű in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)