körülmény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

körül +‎ -mény

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkørylmeːɲ]
  • (file)
  • Hyphenation: kö‧rül‧mény

Noun[edit]

körülmény ‎(plural körülmények)

  1. circumstance, condition

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative körülmény körülmények
accusative körülményt körülményeket
dative körülménynek körülményeknek
instrumental körülménnyel körülményekkel
causal-final körülményért körülményekért
translative körülménnyé körülményekké
terminative körülményig körülményekig
essive-formal körülményként körülményekként
essive-modal
inessive körülményben körülményekben
superessive körülményen körülményeken
adessive körülménynél körülményeknél
illative körülménybe körülményekbe
sublative körülményre körülményekre
allative körülményhez körülményekhez
elative körülményből körülményekből
delative körülményről körülményekről
ablative körülménytől körülményektől
Possessive forms of körülmény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. körülményem körülményeim
2nd person sing. körülményed körülményeid
3rd person sing. körülménye körülményei
1st person plural körülményünk körülményeink
2nd person plural körülményetek körülményeitek
3rd person plural körülményük körülményeik

Derived terms[edit]