köre

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: kore, Kore, korę, köré, kőre, køre, and koere

German[edit]

Pronunciation[edit]

  • (file)

Verb[edit]

köre

  1. first/third-person singular subjunctive II of kiesen

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kör +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkørɛ]
  • Hyphenation: kö‧re

Noun[edit]

köre

  1. third-person singular single-possession possessive of kör

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative köre
accusative körét
dative körének
instrumental körével
causal-final köréért
translative körévé
terminative köréig
essive-formal köreként
essive-modal köréül
inessive körében
superessive körén
adessive körénél
illative körébe
sublative körére
allative köréhez
elative köréből
delative köréről
ablative körétől
non-attributive
possessive - singular
köréé
non-attributive
possessive - plural
körééi