köre

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: kore, koere, Kore, køre, and köré

German[edit]

Verb[edit]

köre

  1. First-person singular subjunctive II of kiesen.
  2. Third-person singular subjunctive II of kiesen.

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kör +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkørɛ]
  • Hyphenation: kö‧re

Noun[edit]

köre

  1. third-person singular (single possession) possessive of kör

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative köre
accusative körét
dative körének
instrumental körével
causal-final köréért
translative körévé
terminative köréig
essive-formal köreként
essive-modal köréül
inessive körében
superessive körén
adessive körénél
illative körébe
sublative körére
allative köréhez
elative köréből
delative köréről
ablative körétől