követése

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

követés +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkøvɛteːʃɛ]
  • Hyphenation: kö‧ve‧té‧se

Noun

[edit]

követése

  1. third-person singular single-possession possessive of követés

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative követése
accusative követését
dative követésének
instrumental követésével
causal-final követéséért
translative követésévé
terminative követéséig
essive-formal követéseként
essive-modal követéséül
inessive követésében
superessive követésén
adessive követésénél
illative követésébe
sublative követésére
allative követéséhez
elative követéséből
delative követéséről
ablative követésétől
non-attributive
possessive - singular
követéséé
non-attributive
possessive - plural
követésééi