küzdelem

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

küzd +‎ -elem

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkyzdɛlɛm]
  • Hyphenation: küz‧de‧lem

Noun[edit]

küzdelem (plural küzdelmek)

  1. fight, struggle
    meddő küzdelem - futile struggle

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative küzdelem küzdelmek
accusative küzdelmet küzdelmeket
dative küzdelemnek küzdelmeknek
instrumental küzdelemmel küzdelmekkel
causal-final küzdelemért küzdelmekért
translative küzdelemmé küzdelmekké
terminative küzdelemig küzdelmekig
essive-formal küzdelemként küzdelmekként
essive-modal
inessive küzdelemben küzdelmekben
superessive küzdelmen küzdelmeken
adessive küzdelemnél küzdelmeknél
illative küzdelembe küzdelmekbe
sublative küzdelemre küzdelmekre
allative küzdelemhez küzdelmekhez
elative küzdelemből küzdelmekből
delative küzdelemről küzdelmekről
ablative küzdelemtől küzdelmektől
Possessive forms of küzdelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. küzdelmem küzdelmeim
2nd person sing. küzdelmed küzdelmeid
3rd person sing. küzdelme küzdelmei
1st person plural küzdelmünk küzdelmeink
2nd person plural küzdelmetek küzdelmeitek
3rd person plural küzdelmük küzdelmeik