kőris

See also: koris

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Chuvash-type Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries). Ultimately from Proto-Turkic *kebrüč (“ash tree”), compare Chuvash каврӑҫ (kavrăś, “ash tree”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøːriʃ]
• Hyphenation: kő‧ris
• Rhymes: -iʃ

Noun

kőris (plural kőrisek)

1. ash (tree)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kőris	kőrisek
accusative	kőrist	kőriseket
dative	kőrisnek	kőriseknek
instrumental	kőrissel	kőrisekkel
causal-final	kőrisért	kőrisekért
translative	kőrissé	kőrisekké
terminative	kőrisig	kőrisekig
essive-formal	kőrisként	kőrisekként
essive-modal	—	—
inessive	kőrisben	kőrisekben
superessive	kőrisen	kőriseken
adessive	kőrisnél	kőriseknél
illative	kőrisbe	kőrisekbe
sublative	kőrisre	kőrisekre
allative	kőrishez	kőrisekhez
elative	kőrisből	kőrisekből
delative	kőrisről	kőrisekről
ablative	kőristől	kőrisektől
non-attributive possessive - singular	kőrisé	kőriseké
non-attributive possessive - plural	kőriséi	kőrisekéi

Possessive forms of kőris
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kőrisem	kőriseim
2nd person sing.	kőrised	kőriseid
3rd person sing.	kőrise	kőrisei
1st person plural	kőrisünk	kőriseink
2nd person plural	kőrisetek	kőriseitek
3rd person plural	kőrisük	kőriseik

Further reading

• kőris in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN