kőzet

Hungarian

Etymology

From kő (“stone, rock”) +‎ -zet (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøːzɛt]
• Hyphenation: kő‧zet

Noun

kőzet (plural kőzetek)

1. (geology) rock (the naturally occurring aggregate of solid mineral matter that constitutes a significant part of the earth's crust)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kőzet	kőzetek
accusative	kőzetet	kőzeteket
dative	kőzetnek	kőzeteknek
instrumental	kőzettel	kőzetekkel
causal-final	kőzetért	kőzetekért
translative	kőzetté	kőzetekké
terminative	kőzetig	kőzetekig
essive-formal	kőzetként	kőzetekként
essive-modal	—	—
inessive	kőzetben	kőzetekben
superessive	kőzeten	kőzeteken
adessive	kőzetnél	kőzeteknél
illative	kőzetbe	kőzetekbe
sublative	kőzetre	kőzetekre
allative	kőzethez	kőzetekhez
elative	kőzetből	kőzetekből
delative	kőzetről	kőzetekről
ablative	kőzettől	kőzetektől
non-attributive possessive - singular	kőzeté	kőzeteké
non-attributive possessive - plural	kőzetéi	kőzetekéi

Possessive forms of kőzet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kőzetem	kőzeteim
2nd person sing.	kőzeted	kőzeteid
3rd person sing.	kőzete	kőzetei
1st person plural	kőzetünk	kőzeteink
2nd person plural	kőzetetek	kőzeteitek
3rd person plural	kőzetük	kőzeteik

Derived terms

• kőzetlemez